Honnan, hogyan vásároljunk kutyát?

Előző fejezetünkben meghánytuk-vetettük, hogy kinek célszerű kutyát vásárolni, s ki az, aki még jobb, ha későbbre halasztja ezt a fontos döntést. Ha azok közé tartozol, akinek minden feltétel adott a kutyus fogadására, akkor adunk néhány jó tanácsot, hogy honnan és hogyan szerencsés egy kiskutyát megvásárolni.

 

Az emberek nagy része azt gondolná, hogy a rég áhított kis négylábú kiválasztása és vásárlása egy egyszerű és gyors folyamat. Pedig egyáltalán nem szabad elsietni a dolgot, bármennyire is nehéz várni és türelmesnek lenni, amikor úgy érezzük, minden nap számít. Megpróbálunk néhány tanácsot adni a leendő gazdáknak, amiket a saját érdekükben fogadjanak meg, hiszen nem mindegy, hogy a kutyus érkezése sok örömet vagy pedig számtalan plusz problémát jelent-e majd.

 

 

Mindenekelőtt fontos a szándék, amiért kutyát szeretnénk. Van, akinek mindegy, hogy milyen fajta kutyus kerül hozzá, még az sem számít, hogy fajtatiszta-e, mások ragaszkodnak egy adott fajtához, esetleg tenyésztés céljából veszik, s kiállításokra is hordani szeretnék, megint mások valamilyen munkához szeretnének segítőtársat, ilyenkor szintén nem mindegy a fajta, olyan kutya kell, amelyik maximálisan el tudja látni az adott feladatokat. Például vakvezető kutyának nem igazán alkalmas egy izgága, örökmozgó szetter, vagy nyomozókutyának egy picike tacskó, és vadászkutyának sem egy németjuhász, ami kifejezetten munkakutya.

 

 

Alapszabályok 

Vegyük sorra azokat a szempontokat, amik minden kezdő kutyásra érvényesek vásárláskor, akár kennelből, egy neves tenyésztőtől, akár egy menhelyről vagy egy ismerőstől szerzik be a kiskutyát!


Csak olyan személytől vásároljunk kutyát:

- Aki állatorvosi papírral igazolni tudja, hogy a mamakutyát egy éven belül beoltatta a kötelező védőoltásokkal (veszettség, parvo- és coronavírus, fertőző májgyulladás és leptospirózis ellen), mert ettől függ majd a kiskutya egészségi állapota is.
- Aki biztosította az első hetekben az újszülött kölyökkutyák számára a megfelelő higiéniai körülményeket.
- Aki elvégezte kéthetes korban az első bélféreg elleni kezelést, és ezt megismételte kéthetente. 
- Aki beoltatta a kicsiket hathetes korban parvovírus ellen, ha ugyanis ezt elmulasztotta, akkor az a kutyus halálát is okozhatja, akár rögtön a vásárlás után.
- Aki ha utcán, piacon vagy valamilyen vásárban árulja a kölyköket, az árult kutyusai között nincs beteg kölyök (különben elképzelhető, hogy a többiek között is van már megbetegedés, csak még nem jelentkeztek a tünetek).
- Aki következetesen etette az első hetekben a piciket, és ugyanazt a táplálkozást tudjuk biztosítani a kölyöknek, mert ha nem csupán környezetváltozás, de takarmányváltás is éri hirtelen a pár hetes kiskutyát, az szintén a megbetegedéséhez vezethet.
 

 

 

Ha tenyésztőtől vásárolsz kiskutyát, vedd figyelembe a következőket:

- Fontos, hogy a tenyésztő hordta-e a szülőt tenyészszemlékre, kiállításokra, s ott nem minősítették-e az anyát vagy az apát küllemhibásnak, esetleg problémás idegrendszerűnek.
- Tudja-e a tenyésztő igazolni a szülők diszpláziamentességét (csípőízületi problémáit), mert ez örökletes a közepes- és a nagytermetű kutyáknál, ami később komoly szenvedést okoz az állatnak.
- Feltétlenül legyen túl a kutyus a fültetováláson, s ne legyünk engedékenyek, ha a tenyésztő valamilyen okra hivatkozva később akarja a törzskönyvet átadni.

Minden leendő kutyatulajdonos, aki törzskönyvezett kutyust akar venni, érdeklődjön a kennellel kapcsolatban, az a legszerencsésebb, ha a kennelről vannak információk a MEOE-nél (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete), ez már csak jót jelenthet. S ha jó információkat kapunk a kölyök őseiről is, akkor annál nagyobb az esély arra, hogy valóban jó vérvonalú kiskutyát vihetünk haza.

A legfontosabb mégis azt gondolom, ha a pici egészséges, életrevaló, és a fent felsorolt feltételeknek megfelel, így nyugodt szívvel válhatunk mi is újdonsült kutyatulajdonosokká! Következő részünkben azt is megtudjuk, mik a teendők, ha már otthonunkban van új kis családtagunk. Tarts velem akkor is!
 

A szükséges kellékek

Mielőtt a kiválasztott kiskutyát hazavinnénk, feltétlenül be kell szereznünk néhány kelléket az új családtag fogadására. Gondoskodnunk kell számára fekhelyről, nyakörvről és pórázról, néhány játékról, szájkosárról, tálakról és szőrápoló eszközökről. Vegyük sorra együtt, mit miért kell biztosítani számára!

 

Ha az ember eldönti, hogy kutyát vesz, már az előkészületek során rájön arra, hogy egy kutyával való együttlét alapos felkészültséget és rengeteg odafigyelést igényel - már ha igényes gazdák szeretnénk lenni. Már akkor szembesülünk ezzel, ha a szükséges kellékek listáját összeírjuk és elindulunk bevásárló körutunkra, nem kis kiadást hagyva magunk mögött. Mert ezek a dolgok sem túl olcsók! Célozgatás helyett azonban inkább vegyük sorra konkrétan, melyek ezek!

Medál

Ne lepődjünk meg, nem olyan medálról van szó, amilyet mi hordunk a nyakláncunkon. Ennek a medálnak, mely rézből vagy acélból, esetleg alumíniumból készül, nagyon komoly funkciója van. Sajnos számolni kell azzal, hogy bohókás négylábúnk egyszer véletlenül elkeveredik, elveszítjük. Ha a nyakörvére teszünk egy ilyen medált, belevésve a kutya nevét, saját telefonszámunkat, esetleg a kezelő állatorvosának a nevét, akkor nagy az esély arra, hogyha egy jó szándékú ember találja meg, értesíteni fog bennünket.
 

 

 

Fekvőhely

Fekvőhelyre nem csupán a lakásban tartott kutyának van szüksége, de az udvaron élőnek is. Sokan talán megelégednek annyival, hogy aludjon a földön. S bár a kutya azt is megszokná előbb-utóbb, mégis jó, ha van egy kis zug, ahová behúzódhat, amiről tudja, hogy az a saját helye a saját szagával. Lakásban tartott kutyának ideális lehet a babzsákból vagy szivacsból készült ágy, ami puha, megtartja az állat testének melegét, emellett könnyen mosható is. Ha kint él a kutyus az udvaron vagy rágós időszakát éli még kölyökkutyaként, akkor a műanyag kosár az ideális, ebben nehéz kárt tennie és az időjárás viszontagságait is jól tűri. Viszont ebbe se felejtsünk el bélést tenni, szintén szivacsból vagy babzsákból! Ezt ugyanúgy moshatjuk, tisztán tarthatjuk.
 

 

 

Póráz és nyakörv

A bőrből készült póráz és nyakörv a legjobb, legideálisabb. Egyrészt a sétáltatás elengedhetetlen kelléke, főleg, ha a kutyus még nem elég szófogadó és nem lehet anélkül sétáltatni, ráadásul vannak területek (és ez van túlsúlyban), ahol törvény írja elő, hogy nem is lehet ezek nélkül a kutyát magunkkal vinni. A nyakörv az azonosító medállal mindig legyen a kutyán. 
 

 

 

Szájkosár

Szintén törvény szabályozza a szájkosár viseletét, főként tömegközlekedési eszközökön teszik kötelezővé. S ha még mi sem ismerjük eléggé a kutyánkat, mert tegyük fel felnőtt korában került hozzánk, ne kockáztassuk, hogy megharapjon valakit. S egy utolsó szempont sem elhanyagolandó, hogy viselésével megelőzhetjük, hogy kutyánk megegyen bármilyen hulladékot az utcán, ami veszélyes is lehet számára. Ez utóbbi esetben viszont talán jobb megnevelni őt, hiszen valljuk be őszintén, nem igazán szeretik kutyusaink, ha állandóan befogott szájjal kell közlekedniük.
 

 

 

Etetőtálak

Minden ebnek kell, hogy legyen saját etetőtálja. Ezt fontos tisztán tartani. Azt is vegyük figyelembe, hogy miből készült a tál. Kerámia vagy gumiszegélyes, rozsdamentes tál a legmegfelelőbb, mert ez nem csúszkál a földön evés közben. Gondoskodjunk mindig friss vízről, melyhez külön tálat biztosítsunk számára. Ha hosszú fülű kutyát választunk, olyan tálat szerencsés vennünk, aminek szűk a szája, így evés közben nem lóg bele a füle az ételbe, így sokkal higiénikusabb és megkíméljük magunkat az állandó fültisztogatástól.
 

 

 

Kutyaápoló felszerelés
A kutyus szőrét is ápolnunk kell, főként ha hosszú szőrű vagy tömör, dús szőrzete van. Létezik szőrkefe, széles fogú fésű, valamint sűrű fogú fésű, s hogy melyikre van szükség, azt a kutyánk fajtája szabja meg. Erről egy állatkereskedésben biztosan tájékoztatnak bennünket.

Játékok
Játékokat azért jó beszereznünk a kölyökkutyánknak, mert így részben megelőzhetjük, hogy a bútorainkat vagy a cipőinket rágja meg (az utóbbit ennek ellenére eleinte azért nem árt eldugni előle, hiszen nem válogatós), másrészt ezeket rágcsálva lehet edzeni az állkapocs izomzatát, és a fogkőlerakódás kialakulását is elkerülhetjük, de legalábbis csökkenthetjük. Ma már számtalan játék közül válogathatunk, melyek nagyobb hipermarketekben is megvásárolhatók. 

Ezek tehát a legszükségesebb kellékek egy kutya tartásához, melyeket beszerezve elmondhatjuk, hogy valóban mindent megtettünk a kutyus érkezéséhez. A következő fejezetben a kiskutya első napjairól lesz szó új lakhelyén, otthonunkban. Látogass el a Kutya-világba akkor is!
 

Az új otthon megismerése, a kezdeti problémák

Végre alaposan felkészültünk új családtagunk fogadására, s elérkezett az idő, hogy választottunkat hazavigyük magunkkal az otthonunkba. A kezdet azonban tartogat néhány kellemes és kellemetlen meglepetést, akár számunkra, akár a kutyus számára, ezért nem árt, ha erre is felkészülünk.

 

Elérkezett a nagy nap, indulunk a rég áhított kutyusért, s már gondosan előkészítettük neki a fekhelyét, a tálakat és játékokat és egyéb kutyafelszereléseket. Ha kölyökkutyát vásárolunk, akkor körülbelül 8 hetes korában választhatjuk el a mamától és a testvérektől. A kutyus ilyenkor még igen pici, és szinte biztos, hogy az első napokban nehezebben fogja viselni az új környezetet és azt, hogy már nincs a többiekkel. Éppen ezért kérhetünk is akár egy darab anyagot abból, ami az alomban alattuk volt, így a megszokott illatok talán könnyebben elviselhetővé teszik majd számára az új hely elfogadását.

 

 

Amikor tehát hazaérkezünk vele, ne lepődjünk meg, ha kissé zavartan viselkedik, ez teljesen természetes. Mutassuk meg neki a helyét és engedjük, hogy körbejárja a lakást, az udvart, hogy ismerkedjen a környezettel. Eközben mindvégig maradjunk a közelében, hogy ne ijedjen meg, és ne érezze magát egyedül. Így biztosan nem fog félni új otthonában. Adjunk neki egy kis enni- és innivalót, hogy érezze a gondoskodást. Ha van rá lehetőség, ugyanazzal az étellel etessük, amit előző helyén kapott, ha ez mégsem oldható meg, akkor döntsük el, hogy mivel etetjük és pár napig ezt az egyféle eledelt adjuk neki. Ha már átesett az izgalmakkal teli időszakon, amit az új otthon okozott neki, akkor már variálhatjuk az étrendjét.

 

 

Nem ritkaság, hogy egy családban több kutyának is jut hely, s amikor a pici érkezik, a másik, a már ott lévő, saját territóriumának érzi a lakást vagy kertet. Persze fajtától is függ, hogy melyik kutya hogyan fogad egy új kis jövevényt, de nem véletlenül terjedt el az "irigy kutya" kifejezés, így inkább arra számíthatunk, hogy féltékeny lesz a picire és sajnálni fog tőle mindent. Az első találkozásnál feltétlenül legyünk ott, mert bár lehet sikeres is az összeeresztés, de számíthatunk agresszív reakcióra is, amit előre úgysem tudunk kiszámítani. Engedjük, hogy az idősebb kutya végigszaglássza a kölyköt, és ha azt tapasztalnánk, hogy morog, esetleg túl idegesen reagál rá, akkor csak akkor hagyjuk őket kettesben, ha már biztosak vagyunk abban, hogy elfogadta a kicsit. Szóljunk rá erélyesen, tudatosítsuk benne, hogy nem szabad bántania a kölyköt.

 

 

Egy kölyökkutya, akárcsak egy kisgyerek, mindent meg akar ismerni, természetétől fogva kíváncsi. Érdekli minden, ami csak az útjába kerül. Bármit megszagol, megvizsgál, megrágcsál. Fontos néhány biztonsági intézkedést elvégeznünk. Atörékeny tárgyakat tegyük olyan helyre, ahol nem éri el, és próbáljuk meg eltüntetni az elektromos vezetékeketis, mert megrághatja őket, és komoly következménye lehet, ha megrázza az áram. Ugyanígy az éles, veszélyestárgyakat is tüntessük el. 
A lakás egyéb veszélyeket is tartogathat a pici eb számára. Zárjuk be az alacsony ablakokat, figyeljünk arra, hogy mindig zárva legyen a kapu vagy az ajtó, nehogy elszökjön, illetve ha van egy magas teraszunk, ami hézagos díszkorláttal van csak ellátva, bizony nem szabad sajnálni a kiadást dróthálóra, amivel ideiglenesen körbekerítjük, mert pillanatok alatt leeshet róla. 
Gondoskodjunk arról, hogy ne maradjanak elő különböző tisztítószerek sem, nehogy azokat is megegye. No, és persze magunkra is gondoljunk, és ha van olyan dísztárgy vagy használati tárgy, ami a kedvencünk, ráadásul meglehetősen értékes, ne kísértsük a sorsot, inkább dugjuk el jól, mert a kedvencünk egyáltalán nem lesz válogatós, sőt, ha van ilyen, biztosan azt találja majd meg először, aztán már főhet a fejünk, mert nem lehet visszacsinálni. 
 

 

 

Ha nem egy másik kutya, hanem egy cica él velünk, nem kell aggódni, jó barátság alakulhat ki köztük, főleg, ha a kutya pici korában szokja meg cicánkat. Akkor mutassuk meg neki a macskát, amikor az alszik. Egyébként ilyenkor még inkább arra lehet számítani, hogy a macska lesz undok, a kölyökkutyában ilyenkor még nem alakul ki az ellenséges érzés. Engedjük egymáshoz őket minél többször, s meglátjuk, teljes lesz köztük a béke.

Most, hogy már elhárítottunk minden veszélyt a lakásból és felkészültünk minden egyes kezdeti problémára, ideje lesz néhány szót váltani a szobatisztaságról, és a rászoktatásról, hiszen ez az egyik legfontosabb dolog, amit minél hamarabb meg kell tanítanunk a kiskutyánknak. A következő részben tehát erről lesz szó, tarts velem akkor is!
 

 A kölyökkutya nevelése

A kutyatartásnak minden csínját-bínját ismerhetjük, mégsem megyünk sokra vele, ha kedvencünk neveletlen és fegyelmezetlen. A kutya nevelését már kölyökkorban el kell kezdenünk, ha azt szeretnénk, hogy szófogadó, fegyelmezett kutyusunk legyen. Ez nem könnyű feladat, persze fajtánként változik, hogy a sikerhez vezető út mennyire hosszú!

 

Itt nyomban felmerül a kérdés, hogy bár kölyökkorban kell kezdeni a nevelést, de az pontosan mit is jelent! Három hónaposan, fél évesen, vagy még korábban? A kutyák viselkedésével foglalkozó tudósok, azaz a kynológusok, valamint a gyakorlott kutyakiképzők szerint abban a pillanatban kezdjük el nevelni kutyánkat, amikor hozzánk kerül, azaz nyolchetes kora körül. Persze ez a nevelés még ne legyen olyan intenzív, mint egy fél éves, egy éves kutya esetében, de az alapozást megkezdhetjük. 
Amint a kiskutya végrehajt egy cselekvést, például leül, azonnal mondjuk az "Ül!" parancsszót, így idővel társítani fogja a szót és a cselekvést, s később tudni fogja az adott parancsszó hallatán, hogy mit is kell tennie. Természetesen egy felejthetetlen alapszabály: a DICSÉRET sose maradjon el! Így a kiskutya érezni fogja, hogy örömet szerzett nekünk. 
Természetesen egy helytelen dolog miatt, amit nem lenne szabad a kutyának megtennie, az ellenkezőjét kell éreztetnünk vele, a "Nem! vagy Nem szabad!" parancsszó ismétlésével, érezhetően erélyesebb hangszínnel. 
 

 

 

A kutya neve - az első legfontosabb dolog, hogy a kutya megtanulja nevét, így tudni fogja, hogy neki szólunk. Mindig ismételgessük a nevét, főleg, ha együtt vagyunk vele, például játék közben. Legszerencsésebb rövid, két- legfeljebb három szótagú nevet kitalálnunk, ami ritmusos hangzású, ezt a kutya könnyebben megjegyzi. Lássunk egy példát! Sokkal könnyebb megjegyezni a kutyának egy olyan nevet, mint például a Döme vagy Floki, mint egy végtelen hosszút, mint amilyen a Vergilius és az Ákombákom (sokan ilyen neveket szeretnek adni nekik).

A kutya ültetése - a kölykök esetében ezt a parancsot etetés előtt tanítgathatjuk. Amikor a tál a kezünkben van, tartsuk a feje felett, így jobb esetben le fog ülni, mert könnyebben látja a tálat. Ekkor mondjuk az "Ül!" parancsszót, és jutalomként adjuk oda neki az ételt. Néhány kutya eszeveszetten elkezd majd ugrálni! Mondjuk neki a tiltó parancsszót, majd ültessük le, de egy biztos, a türelmünket ne veszítsük el. Ha engedelmeskedik, nagyon dicsérjük meg!
 

 

 

A kutya fektetése - amikor a kutyát lefektetjük, még inkább érezni fogja a mi felsőbbrendűségünket, persze nem ezen van a hangsúly, ezzel sosem szabad visszaélnünk, de jó, ha tudja, hogy mi a helyes rangsor. Először ültessük le, majd mondjuk az új parancsot: "Fekszik!". Ösztönözhetjük őt azzal is, hogy ütögetjük az orra előtt a földet. Ha ez nem segít, segítsünk neki, és óvatosan nyomjuk le a földre, a mellső lábait előre húzva! Ne felejtsük el a dicséretet, amikor teljesíti a kérésünket!

A behívás - az egyik legfontosabb parancs ez, hiszen sok esetben akár a kutya életét menthetjük meg vele, illetve elkerülhetjük azt, hogy elszökjön tőlünk kedvencünk! Tegyük rá a kutyára a pórázt, így könnyebb az irányítás! Maradjunk állva előtte, várjuk meg, míg szembe fordul velünk, és ránk figyel. Lassan hátráljunk, és közben hívjuk a "Gyere ide!" parancsszóval. Ha nem tudja, mit akarunk, óvatosan húzzuk a pórázt magunk felé, közben pedig továbbra is hátráljunk folyamatosan és ismételgessük a parancsot! Előbb-utóbb tudatosulni fog benne, mi is a lényeg. 
 

 

 

A felsorolt feladatokat minden nap, sokat gyakoroljuk, hogy alaposan bevésődhessen a kutya emlékezetébe. Ha látjuk, hogy fáradt, hagyjuk pihenni, játszani és később térjünk vissza a tanuláshoz. 
Egy dolgot viszont te ne felejts el! SOHA ne VERÉSSEL próbáld orvosolni kedvenced tudatlanságát. Fontos a türelem, ha az nincs, inkább ne vegyél kutyát. Minden gyakorlatot kövessen dicséret, simogatás, esetleg jutalomfalat. Meglátod, így is meglesz a várt eredmény!
 

A szobatisztaság

Egy kezdő kutyatulajdonosnak mindig okoz némi fejtörést az első néhány hét vagy hónap, hiszen egy pár hetes kölyökkutya még nem szobatiszta. Ez főként akkor probléma, ha a kutyát a lakásban tartjuk. Hogyan szoktassuk minél hamarabb szobatisztaságra, hogy megkímélhessük magunkat az állandó takarítástól?

 

Mindenekelőtt azt jó, ha tudod, hogy nincs reménytelen eset, minden kutya előbb vagy utóbb, de szobatiszta lesz. Ez azért is van, mert a kutya eredendően tiszta állat, vigyáz arra, hogy a környezet, ahol él, ahol alszik, tiszta legyen, szándékosan nem piszkít oda egyikük sem. Sőt, van egy olyan jó tulajdonsága is, hogy igyekszik mindig ugyanott elvégezni a dolgát. A gazdi, vagyis a kutyatulajdonos még a kezdetekkor eldöntheti, hol akarja, hogy ez a hely legyen. A lakásban egy kijelölt részen, vagy pedig lent az udvaron. Valószínű, hogy legtöbben az utóbbit választják majd. Eleinte persze elkerülhetetlen, hogy a lakásban legyen egy ilyen hely, bár a pici kutya még nem fogja mindig ezt a helyet használni, később meg már úgyis felesleges, ha megszokta, hogy csak lent, az udvaron szabad elvégeznie a dolgát.

 

 

Az első hetekben megpróbálhatjuk az újságpapíros módszert, vagy egy lapos dobozkát, amibe homokot szórtunk előzőleg. Azt mindenképpen tudnod kell, hogy egy kiskutyának leggyakrabban evés, ivás, alvás vagy játék után el kell végeznie a dolgát. A fiatal kutyusoknak két-három óránként van erre szükségük.

Ha a kiskutyának ki kell mennie, annak vannak konkrét jelei, melyeket, ha már ismerünk, könnyebb a dolgunk. Eleinte előfordul, hogy csak azzal jelez, hogy a földet szaglássza, s némelyikük közben fel-alá szaladgál, keresve a megfelelő helyet. Ilyenkor nincs sok időnk, csupán néhány másodperc, hogy felkapjuk és gyorsan a megfelelő helyre vigyük őt. Nem könnyű a helyzetünk, ha tegyük fel a tizedik emeleten lakunk. Akkor a legalkalmasabb egy újságpapír. Gyorsan tegyük rá a kis kópét, még mielőtt a baj bekövetkezne. Az a legjobb, ha a tiszta újságpapír tetejére ráteszünk egy piszkosat, amin érzi a vizeletének a szagát. Ez arra fogja őt ösztönözni, hogy megint ott végezze el a dolgát. 
 

 

 

Ha végzett, dicsérjük meg, de ha mégsem sikerült a papíron befejezni a feladatát, ne szidjuk le semmiképpen, s főleg ne nyomjuk bele az orrát, ahogy azt sokan hatásos módszernek vélik. Ezzel csak azt érjük el, hogy az állat félni fog tőlünk, ennek pedig semmi értelme.

Ha véletlenül a kutyus a szőnyegre vagy a padlóra piszkított, nem elég vizes ronggyal feltörölni. Feltétlenül használjunk valamilyen szagos fertőtlenítőszert, hogy elvegye a vizelet vagy a kaki szagát, mert ahogy már mondtuk is, ha érezni fogja a nyomokat, legközelebb még inkább megvan rá az esély, hogy oda tér majd vissza.

Amikor már idősebb lesz a kölyök, tudatosítsuk benne, hogy kint a szabadban végezze el a dolgát. Próbáljuk meg gyakran levinni, főleg etetés vagy alvás után, amiket a fentiekben is írtam. Ilyenkor is dicsérjük meg, és idővel meg fogja szokni, hogy csak a szabadban pisiljen vagy kakiljon.
 

 

 

Manapság már törvény is van rá, bár alig van kutyatulajdonos, aki betartaná, hogy amikor kutyánk közterületen hagyja ott az ürülékét, legyen nálunk mindig egy kis zacskó, ebbe tegyük bele és dobjuk ki. Egyrészt nem szép látvány, ha a járda tele van kutyakakival, másrészt igen kellemetlen annak, aki belelép, arról nem is beszélve, hogy székletével más kutyákra nézve is veszélyt jelenthet, hiszen gyűrűsférgeket és egyes galandférgeket terjeszthet vele, amit más kutyák elkaphatnak. Mi sem szeretnénk, ha a mi kutyánk szedne ilyet össze, figyeljünk hát más kutyákra is. Ezen kívül végezzünk rendszeresen féregtelenítést az állatorvossal! 
Remélem, az alábbi tanácsok segítségedre lesznek kölyökkutyád szobatisztaságra nevelésében. Láss hozzá minél hamarabb mindkettőtök érdekében. És ne felejtsd el! Fő a türelem! Arra ugyanis nagy szükség lesz!
 

A kutya etetése I.

Akárcsak az embernél, az egyik legfontosabb szempont a kutya fejlődésében is az, hogy helyesen és megfelelően táplálkozzon. Hogy ez így legyen, a gazdának a feladata erről gondoskodni. De mégis milyen úton induljunk el, honnan tudjuk, hogyan etessük helyesen kedvencünket?

 

A kutyák táplálékigénye nemcsak egyedenként, de fajtánként és életkoronként is változik. Másképp kell etetni egy kölyökkutyát, másként egy fejlődésben lévőt, egy felnőttet és megint csak másképp egy idős kutyát. Ami azonban mindegyikük esetében ugyanúgy lényeges az az, hogy változatos táplálkozásról gondoskodjunk számukra. Így érjük el azt, hogy kutyánk egészséges legyen. A kutya nem kizárólag húsevő, szüksége van más táplálékra is. A hús, ami a fő fehérje forrás, kutyánk étrendjének csupán a felét tegye ki. A helyes étrend fontos, hogy tartalmazza az összes számukra szükséges vitamint. Visszatérve a húsra, azért van nagy szüksége rá egy kutyának, mert a benne lévő zsírsavak segítik az anyagcserét, továbbá felelősek a bőr és a szőrzet egészséges állapotáért.

 

 

Egy megfelelően összeállított étrend kell, hogy tartalmazza az összes vitamint és ásványi anyagot. A vitaminpótláskor kérjük ki az állatorvos véleményét, mert a vitamin túladagolása ugyanolyan káros lehet, mint a vitamin hiánya. 

A kölyökkutyának, a gyors növekedés időszakában, és a szoptatós kutyának feltétlenül szükséges gyakran adnunk kalciumot. A vitaminhiányt vitamintablettákkal szüntethetjük meg, melyeket könnyedén elrejthetünk egy ízletes jutalomfalatban.
 

 

 

Egy felnőtt kutya általában kétszer eszik egy nap. Ha nem akar enni, állatorvoshoz kell vinni, s ha túl sokat eszik és a másik végletbe esik, akkor csökkentsük a kalóriabevitelt és mozgassuk többet. A harmadik lehetőség, ha a kutya azért nem eszik, mert válogatós. Ilyenkor a lehető leghamarabb le kell szoktatnunk erről a tulajdonságáról, már csak azért is, mert egyrészt ki fog enni a vagyonunkból, ha csak húst hajlandó enni, másrészt egyoldalúvá válik a táplálkozása, és ez betegséghez vezethet a későbbiekben. A leszoktatás akár egy hét kemény munkába is kerülhet, de legyünk kitartóak, az ő érdekében. Ha nem kell neki az étel, vegyük el előle. A következő étkezésnél újra tegyünk elé ennivalót. Valószínű, pár napig csak fintorogni fog, de aztán úgyis győz az éhség, és akármit meg fog enni, amit csak a táljába teszünk.

 

 

- Figyeljünk a kutyatápot gyártó cég nevére, megéri jó minőséget venni kutyusunknak.
- Romlott ételt soha ne adjunk neki, annak ellenére, ami sokakban tévhitként alakult ki, miszerint a kutya még megeheti azt, amit az ember már nem.
- Legyen mindig friss vize.
- Macskaeledelt ne adjunk neki, mert annak nagyon magas a fehérjetartalma.
- Forró vagy nagyon hideg ételt ne tegyünk kedvencünk elé, a legjobb a szobahőmérsékletű étel.
- Ha az étel, amit adunk neki, nem fogy el, már nem kéri, öntsük ki, ne adjuk neki oda később.
- Ne engedjük, hogy elhízzon, nagyon figyeljünk a testsúlyára.
- Újabb tévhit a csont! Soha ne adjunk szilánkosra törő csontot, például csirkecombcsontot. Annak legfeljebb vágjuk le a porcos végét, az nem okozhat bajt.
- S ahogy már mondtuk, ha a kutya legalább 24 órán át semmit nem kíván enni, akkor forduljunk állatorvoshoz, hamarabb nem szükséges.
 

 

 

Ugye, nem ismeretlen a jelenség, amikor a családi étkezés közben kutyánk odajön az asztalhoz, és szánakozó pillantásokkal, vagy akár kitartó ugatással ételt akar kuncsorogni vagy követelni az asztalról? Ha ilyenkor mindig adunk neki lopva egy-egy falatot az asztal alatt, csak azt fogjuk elérni, hogy még inkább rászokik a kéregetésre és el is fog hízni.

Ennyit általánosságban az etetésről! A következő alkalommal részletesen átvesszük, milyen ételekkel etessük kutyánkat, s melyik étel mire való, mit pótol, és mivel járul hozzá ahhoz, hogy kedvencünk a lehető legegészségesebb legyen!
 

Etetés II.

Ha már tisztában vagyunk kutyusunk helyes táplálásának fontosságával, nincs mit tenni, mint konkrétan utánajárni, milyen ételek valók számára. Akárcsak az emberek, a kutyák is szeretik a változatos étrendet, a különféle ízeket. És szerencsére, ma már több kutyaeledel-gyártó is a segítségünkre van a számtalan finomság elkészítésében!

 

Egy kutyus helyes étrendjének a biztosítása ma már egyáltalán nem nehéz feladat! Kedvencünk ételét mi magunk is összeállíthatjuk, de készen is megvásárolhatjuk. A kész kutyaeledelek - legyen az száraz vagy szaftos finomság - tartalmazzák az összes ásványianyagot, ami csak szükséges egy kutya szervezetének. Persze nem mindenki teheti meg, hogy állandóan ilyennel etesse kedvencét, ebben az esetben saját módszerekkel is összeválogathatjuk a szükséges tápanyagokat.

 

 

A kutya energiaigénye élete folyamán állandóan változik. Más akkor, ha csak házi kedvenc, más, ha keményen dolgozik és persze megint más, ha egy várandós, egy szoptatós vagy egy éppen ellés után lévő "kismamáról" van szó. Az utóbbi esetben nagy kalóriatartalmú ételeket fogyasszon, míg idősebb korában már kevesebb energia szükséges számára.

A kutya nem csupán húsevő, gyakran ugyanazt fogyasztja, mint mi, emberek. A húshoz vagy növényi fehérjéhez keverjünk zöldséget, tésztát, rizst, gabonafélét vagy más élelmet, amely biztosítja a kutya számára a megfelelő fehérje-, szénhidrát-, zsír-, vitamin- és ásványianyag-mennyiséget. 

Vegyük sorra a különböző ételeket!
 

 

 

Darált hús
Nagyon jó kalóriaforrás, s bár nagy a zsírtartalma, közel sem olyan ártalmas a kutyának, mint nekünk, embereknek.

Tészta
A tésztában nagyon sok a szénhidrát, s mint tudjuk, önmagában nem sok íze van, így jó, ha hússal keverve adjuk a kutyának.


Rizs
A rizs megfőzve könnyen emészthető, ezért kitűnő táplálék, például csirkehússal keverve, főleg, ha kutyusunk előzőleg beteg volt és éppen lábadozik.

Szív
Más állatok szíve (például csirke) zsírtartalma miatt kétszer annyi kalóriát tartalmaz, mint a többi belsőség, például a vese. Ezzel ne etessük rendszeresen!
 

 

 

Máj
A máj, a húsokhoz hasonlóan sok foszfort és kevés kalciumot tartalmaz, ezen kívül igen nagy az A- és B1-vitamin-tartalma.

Csirke
A csirke éppúgy, mint a pulyka, könnyen emészthető, és a többi húshoz képest átlagban kevesebb kalóriát tartalmaz.

Hal
A hal kényes eledel. Ahogy nekünk is állandóan figyelnünk kell rá, úgy a kutyának is csak úgy ajánlatos halhúst adni, ha előtte az összes szálkát kiszedegettük belőle. Mindezen felül nagyon egészséges a kutya számára. 

Zöldség- és gyümölcsfélék
Mivel a nyers zöldségek és gyümölcsök kiváló vitaminforrásnak számítanak, időnként jó, ha adunk ilyet kedvencünknek. Bajban csak akkor leszünk, ha válogatós, és nem eszi meg. Ez esetben próbáljuk meg erről minél előbb leszoktatni.

Tojás
Végül említsük meg a tojást, ami nemcsak könnyű és tápláló étel, de különösen alkalmas kölyökkutyáknak és betegségből lábadozó kutyáknak.

Remélem, az alábbi felsorolás nyújt némi segítséget abban, hogy úgy válogasd össze kis kedvenced étrendjét, hogy az a legmegfelelőbb legyen számára!
 

Szőrtípusok

Kutyából annyiféle létezik a Földön, amennyit el sem tudunk képzelni. Mini, alacsony, közepes méretű, nagytestű és óriási, rövidszőrű, hosszúszőrű, selymes vagy sima, esetleg drótszőrrel rendelkező. Számtalan variáció lehetséges, ezért lesz mit kitárgyalnunk ma is négylábú barátainkról. Lássuk csak, milyen szőrtípusok léteznek!

 

Mi lehet az oka annak, hogy az egyik kutyának ilyen a szőre, míg a másiknak amolyan, az egyiknek rövid, míg a másiknak hosszú. Szerinted van ennek különösebb oka vagy véletlen?
Az egyértelmű, hogy amióta az ember elkezdte tenyészteni a különböző fajta kutyákat, még arra is képes volt, hogy úgy keverje a géneket, hogy befolyásolja a kutya küllemét is. Ennek ellenére, ha azokat a kutyusokat vesszük figyelembe, melyek eredendően fejlődtek ki, bizony nyomós okkal hosszú vagy rövid szőrűek.
A kutya őse, aki a hideg északi vidékeken élt, vastag bundát viselt, hogy az megvédje a hideg ellen. Aztán amikor gazdájával melegebb vidékekre vándorolt, a szőrzete ennek függvényében egyre rövidebb és egyre vékonyabb lett.
Más-más szőrtípus jellemzi például az Afrikában, a Perzsiában, az Alaszkában vagy az Ausztráliában élő kutyákat. Szőrzetük egyértelműen az éghajlat változásainak megfelelően alakult ki.
Viszont, ahogy azt már említettem, a mai igen változatos szőrtípusokat az ember tudatos tenyésztéssel alakította ki, és sok esetben a különböző szőrzet, különböző célokat szolgál.

Nézzük meg részletesen is, melyek a legjellemzőbb szőrtípusok, s kik a viselőik!
 

 

 

Egy nagyon ismert, rövid szőrzettel rendelkező fajta például a labrador retriever. Mivel ezeknek a kutyáknak a szőre nemcsak rövid, de sűrű és erős is, valamint a vastag fedőszőr alatt pihés, vízálló aljszőrzet is található, rendszeres ápolást igényelnek, különben ez a rövid szőr is képes összecsomósodni. Az erre a célra alkalmas, úgynevezett bontókefe rendszeres használatával kerüljük el, hogy ez bekövetkezzen.

 

 

Sokan talán azt gondolják, hogy a rövid és a sima szőrzet egy és ugyanaz. Pedig ez nem így van. A sima szőrzet sokkal puhább, finomabb és nem is olyan sűrű. Ilyen bundát visel egyik magyar kutyafajtánk is, a magyar vizsla. A sima szőrzet gondozása nem igényel sok időt. Elegendő mindössze hetente egyszer, maximum kétszer átfésülni. Először használjunk gumikefét, hogy fellazítsuk a szőrzetét, majd keféljük át a kutyát szőrkefével is, mely eltávolítja a kihullott, elhalt szőrszálakat.

 

 

Aki hosszú szőrű kutyát választ, az bizony számoljon azzal, hogy nem kis gondot vesz a nyakába. De hát ez akár édes teher is lehet, ha szereti a kutyát. Rengeteg hosszú szőrű kutyafajta létezik, ilyen például a skót juhászkutya vagy az afgán agár is. Igaz, az előbbinek sokkal tömöttebb a szőre, míg az agáré ezzel szemben selymes. Gyakran kell őket fésülni, mert egy-két nap alatt is összegubancolódhat a szőrük, s akkor már nem segít más, csak az olló. Először bontókefével kell eltávolítani a csomókat, de nagyon óvatosan keféljük a szőrüket, mert különben fájdalmat okozunk a kutyusnak. Ezután jöhet a fémkefe, ezzel is fésüljük át a hosszú szőrzetet, végül pedig széles fogú fésűvel fejezzük be a műveletsort.

 

 

Drótszőrzetet elsősorban a terrierek kaptak, mely első tapintásra kemény, durva, sűrű szőrzet. Naponta kell fésülni, máskülönben ők sem ússzák meg a kopaszra nyírást. Ezeknek a kutyáknak a szőrét ellentétben a hosszú szőrűekével, soha ne kenjük be balzsammal, mert meglágyítja. S van még egy érdekessége ennek a szőrtípusnak. A drótszőrű kutyák szőre ugyanis nem hullik, ezért rendszeresen tépni vagy nyírni kell. Ezt három-négyhavonta kell megismételni. Szálirányban, ujjaink közé fogjuk a szőrt, és kihúzzuk. Ha ügyesek vagyunk, és nem durván, türelmetlenül esünk neki, egyáltalán nem fog fájni a kutyának. Lehet segítségként tépőkést is használni, aminek nincs éle. Ha mégsem vagyunk elég ügyesek, bízzuk inkább a dolgot kutyakozmetikusra.

 

 

Az egyik legismertebb, göndör szőrtípussal rendelkező kutyafajta például az uszkár, de megemlíthetjük még az ír vízispánielt vagy akár a portugál vízikutyát is, sőt, egy terrierfajta is ebbe a kategóriába sorolható a többi terrierrel ellentétben, ő pedig a kerry blue terrier. A göndör szőr ápolása is nagyon igényes feladat, ezeket a fajtákat kéthavonta mindenképpen fürdetni és nyírni kell, leszámítva persze a naponkénti fésülést.

 

 

Egy nem túl gyakori szőrtípusról van szó, mely talán egyedül a magyar kutyafajták között található meg. Ilyen a puli és a komondor szőrzete. Azt is megkockáztatnám, hogy talán az egyik legproblémásabb szőrzetről van szó. Speciális ápolást igényelnek. Ha zsinórosan szeretnénk hagyni a szőrt, akkor elég a megfelelő kefével ápolni. Ha viszont azt akarjuk, hogy szalagos legyen, akkor azt rendszeres feltépéssel érhetjük el. A tincsek végét óvatosan húzzuk kétfelé egészen a bőrig, de nagyon vigyázni kell a bőr közelében, nehogy megsértsük azt.
Egy nagy veszélye a zsinóros szőrzetnek a nemezesedés. Ha már annyira összetapadtak a tincsek, ollóval függőlegesen vágjuk szét őket. Mivel a víz sem tesz jót ennek a szőrtípusnak, ne nagyon fürdessük ezeket a kutyákat!
 

 

 

Végül ne feledkezzünk meg a szőrtelen kutyákról sem, akiknél nem is inkább szőrápolásról, mint inkább bőrápolásról van szó. Fontos, hogy ezeknek a kutyáknak a bőrét a megfelelő krémmel tápláljuk, nehogy kiszáradjon. Szélsőséges időjárásban különösen figyeljünk oda rájuk, nehogy megfázzanak.

A kutya fürdetése

Ha már jól kiokítottuk magunkat a szőrtípusokat illetően, akkor azt sem árt tudni, mi is a helyzet a fürdetéssel. Egyáltalán szükséges-e fürdetni kutyánkat vagy csak bizonyos fajtáknál szükséges az effajta "beavatkozás"? S ha már egyre okosabbak vagyunk kedvencünkkel kapcsolatban, a pancsolás se maradjon ki a sorból!

 

Vannak kutyák, akiknek lételemük a fürdés, történjen az egy tóban vagy egy folyóban, de még akár a fürdőkádban is. Más fajták egyenesen irtóznak a víztől, s csak nagy kínszenvedések árán tudják elviselni a fürdést. Alapvetően ez érthető is, hiszen mi, emberek sem vagyunk egyformák. 
Visszatérve pár szó erejéig a szőrápolásra, jó tudni, hogy a rendszeres kefélés eredménye gyönyörű szép bunda lesz, mégsem elég csak így ápolni kedvencünk szőrét, időnként szükséges őt megfürdetnünk is. 
 

 

 

Előfordul, hogy négylábú lakótársunk meghempergőzik valami nem túl kellemes anyagban, netán kibéreli a bundáját néhány parazita lakhelyül, vagy egyszerűen csak túl száraz vagy túl zsíros a bőre. Ilyenkor segítségünkre lehet a fürdetés. Könnyű a dolgunk, hiszen speciális kutyasamponok állnak a rendelkezésünkre, de bőrbetegség esetén az állatorvos tanácsát fogadjuk meg, és csak az általa felírt samponnal fürdessük kutyusunkat!

 

 

Tegyünk a kád aljára egy gumiszőnyeget, hogy ne csússzon a kutya lába, s ha nem szívleli a vizet, hagyjuk rajta a nyakörvet, azzal meg tudjuk fogni, ha ki akarna ugrani a kádból. Olvassuk el alaposan a használati utasítást és tartsuk be lépésről lépésre!

 

 

Először is fésüljük ki a szőrét, nehogy még jobban összegubancolódjon a víztől. Ha sikerül (mert nem biztos, hogy minden kutya engedi) dugjuk be a fülét vattával. Állítsuk be a kádba, amibe már előzőleg beletettük a gumiszőnyeget, fogjuk meg a nyakörvénél, ha szükséges, és folyassunk rá langyos vizet.
Ha már jó vizes, a megfelelő samponnal mossuk meg az egész testét, egyedül a fejét hagyjuk ki. A legjobb, ha a szőrrel ellentétes irányban dörzsöljük a bőrét, addig, míg a szőr eléggé nem habzik. Alapszabály: vigyázzunk, hogy a szemébe ne kerüljön!
 

 

 

S hogy a feje se maradjon koszos, erre a célra használjunk olyan sampont, ami nem csípi a szemét. Először a tenyerünkbe tegyünk egy kicsit, majd óvatosan mossuk át a kutya fejét.
Ha a nehezén túlestünk, jó alaposan öblítsük le, figyelve, hogy ne maradjon a szőre között egy kicsi sampon sem, mert az később irritálhatja a bőrt és erős viszketést is okozhat. Ha selymes szőrtípusú a kutyusunk, be is kenhetjük balzsammal, amit aztán szintén le kell alaposan öblítenünk. Várjuk meg, hogy a felesleges víz lecsöpögjön róla, majd töröljük szárazra egy külön neki kijelölt törölközővel. Vegyük ki a füldugót is! 
 

 

 

Ha hosszú szőrű kutyánk van és egészséges a bőre, használhatunk a teljes száradáshoz hajszárítót is, de ne állítsuk forróra és ne is a legerősebb fokozaton fújjuk, mert kellemetlen lehet a kutyának, akár me

Oldal: A kölyök kutya nevelése,kezdeti teendők
Óbudai Kutya-Cica Kozmetika (Állati Szépség) Bp.III.ker.Vörösvári út 39. - © 2008 - 2024 - allatiszepseg.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat